Minden, amit tudni kell a talaj EC-értékéről

Az elektromos konduktivitás, vagyis az EC-érték a talaj állapotáról ad információkat a kertészeknek és a gazdálkodóknak. Míg a pH-érték nagyszerű mutatója annak, hogy a talajnak milyen a kémhatása, addig az EC az összsótartalomról, a talaj kémiai és fizikai tulajdonságairól ad pontos képet. Ebből az értékből megtudhatjuk, hogy a talajban mennyi a vízben oldódó tápanyagok sóinak mennyisége.

Az EC-mérés gyakorlatilag az elektromos vezetőképességet határozza meg. Ahol magas az ásványi sók koncentrációja, ott a vízben nő az ionok mennyisége, vagyis nő a vezetőképesség, az EC-érték magasabb lesz. Az EC-érték ellenőrzésének azért van jelentősége, mert a növények nagyrészt ilyen oldott ásványi sók formájában képesek felvenni a számukra szükséges tápanyagokat. Ha nem tudjuk, hogy a talaj milyen mértékben képes ellátni a növényeket tápanyaggal, nem tudhatjuk azt sem, milyen tovább tápanyagok pótlására van szükség és egyáltalán milyen terméshozamot várhatunk.

Az érték meghatározására a legjobb módszer az EC-mérők használata, melyek közel 100%-os pontossággal képesek elvégezni a mérést. Ezek a készülékek kétféle elven működnek, az egyik a szúróelektródás, mellyel közvetlenül a talajban mérhetjük az EC-értéket, a másik pedig az elektromágneses indukció elvén alapulva nem érintkezik közvetlenül a talaj felszínével. Fóliasátor esetén érdemes 6-8 helyről is mintát venni, hogy pontosabb képet kapjunk a talaj összsótartalmáról. Ha zöldséget szeretnénk termeszteni, a talaj EC-értékének 1-2 ms/cm (milliszimensz/centiméter) között kell lennie. Egyes növények azonban érzékenyebbek a sótartalomra, az uborka, a sárgarépa, a fejes káposzta megfelelő fejlődéséhez 1-1,5 ms/cm az ideális. A sótűrő növények közé tartozik a karalábé, a paradicsom és a káposztafélék, ha ezeket ültetjük, a talaj EC-értéke 1,5-2 ms/cm között változhat.

A talaj EC-értékét több tényező is befolyásolhatja, például a talaj porozitása. Ez minél nagyobb, annál magasabb a vezetőképessége, vagyis annál nagyobb az EC-értéke. A magas agyagtartalmú talajok porozitása jellemzően nagyobb, mint a homokos talajoké. A száraz talaj kevésbé vezeti az elektromosságot, mint a magasabb nedvességtartalmú, míg a sós talajok egyértelműen növelik az EC-értéket. Ahogy a hőmérséklet fagypont közelébe csökken, az EC-érték is fokozatosan csökkenni fog, ám fagypont alatt, amikor a talaj pórusai szinte teljesen el vannak szigetelve egymástól, az EC-értékben drasztikus csökkenés figyelhető meg.

Hogy a növényekről megfelelően gondoskodhassunk, tudni kell azt is, hogy nem csak a talaj, de a víz is rendelkezik EC-értékkel. Használhatunk esővizet, csapvizet vagy bármilyen más forrásból származót, található benne feloldott ásványi só. Éppen ezért a víz EC-értékét is ellenőrizni kell, mivel bizonyos sótartalom (1,5 ms/cm) felett öntözésre már nem alkalmas. Az öntözéshez azok a vizek a legjobbak, melyeknek EC-értéke 0-0,05 ms/cm, de 1,5 ms/cm-ig még felhasználhatók.

Az EC-értéknek a tápoldatok elkészítésében is fontos szerep jut. A műtrágya feloldásához használt víz alacsony EC-értékkel kell, hogy rendelkezzen. Hogy a tápanyag mennyire tömény és valójában mennyi az összsótartalma, azt mindig a víz EC-értékével együtt kell meghatározni. Mivel a tápoldatok önmagukban magas sótartalommal rendelkeznek, ha ehhez magas EC-tartalmú vizet használunk, megperzseljük a növények gyökereit. Ha pedig túlzottan híg a tápoldat, akkor a növények nem tudnak kellő mennyiségű tápanyaghoz jutni.